Egy izmos kigyorsítás érzésénél nincs is jobb talán, persze az is igazán jó érzés, amikor a lassítás olyan hirtelen és hatásosan követezik be, ahogy azt az adott forgalmi helyzet megkívánja. Sokat beszélünk fékbetétekről, tárcsákról, ABS ről, de a fékfolyadékról szinte sosem esik szó.
A fék és a fékezés tudományának fejlődése hosszú utat járt be, mióta a lovaskocsi kiment a divatból, és motor hajtotta járművekkel kezdtünk közlekedni. Jelentősen megnőtt a sebesség, amit tudnunk kell kontrollálni a saját bőrünk épsége érdekében, ennek egyik legfontosabb eszköze pedig a fék. Ha a fékfejlődés evolúciójára csak távolról vetünk egy pillantást, akkor is elég látványos a kép, hova jutottunk a szalag-, később a dobfék megjelenésétől kezdve a tárcsafék, a radiális féknyereg, vagy a legfrissebb, motorokon hamarosan kötelező elem, az ABS megjelenéséig.
Minden eszköz megbízható működésének elengedhetetlen feltétele a megfelelő karbantartás, ez a fékrendszerre ugyanígy igaz, sőt. Míg a fékbetét kopását adott esetben jól jelzi a kerék felől hallható csikorgó hang, a fékfolyadék cseréjének időszerűségére nem kapunk ilyen egyértelmű jelzést. De miért nem?
Valójában a fékfolyadék elhasználódásának is vannak jelei, de ezek a hétköznapi, rendszeres használatban kevésbé szembetűnőek. Egyrészt hozzászokunk a hatékonyság fokozatos romlásához, másrészt akkor válik nyilvánvalóvá a hiányosság, ha vészhelyzetbe kerülünk, és azt tapasztaljuk, hogy egy erőteljes fékezést követően nem tudtunk úgy megállni, ahogy szerettünk volna. Utóbbi pedig mindig nagyon rossz hír.
A korszerű fékberendezésekben szintetikus fékfolyadékokat alkalmaznak a főfékhengerben előállított nyomás közvetítésére a fék-munkahengerek felé. A fékfolyadék állapota az egész fékberendezés működését meghatározza. A fékfolyadéknak fontos jellemzője, hogy milyen magas a forráspontja. Ez azért lényeges, mert egy intenzív fékezésnél a fékbetét súrlódása által termelt hőtől a munkahenger és a folyadék is felmelegszik, és ha eléri a forráspontot, gázbuborékok keletkeznek benne. Ezek a buborékok úgy viselkednek, mint sok apró lufi: mivel a gáz összenyomható, rugózni kezdenek, a fékezés érzete szivacsos lesz, a fék magasabban kezd el fogni, az adagolhatóság megszűnik, a fékezés bizonytalanná és kiszámíthatatlanná válik.
A fékfolyadék kifejezetten az ilyen terhelés elviselésére lett kifejlesztve, és a vizesedés a legfőbb ellensége, ami az idő múlásával elkerülhetetlen, ha a rendszerbe bejut a levegő, bejut a pára is. A fékfolyadék megköti a rendszerbe kerülő vízmolekulákat, amik alacsony forráspontjuk miatt már szerényebb igénybevételre is buborékképződéssel reagálnak, és rontják a fékezés hatékonyságát.
Épp ezért a fékfolyadék rendszeres cseréje nagyon fontos! A művelet nagyjából egy óra alatt megvan, és bármelyik szervizben elvégzik néhány ezer forintért. Érdemes odafigyelni rá, hogy a fékfolyadék flakonja mikor lett felbontva, mert a felbontást követően a flakonban is elindul a vizesedés és a minőségromlás. Az a biztos, ha a szervizben bontatlan flakonnal indítunk, vagy vigyük a folyadékot mi magunk.
És hogy mikor? Legalább kétévente. Ez olyasmi, amit fel kell írnunk a naptárba, egy cetlin a forgalmiba, vagy beállíthatunk egy emlékeztetőt a telefonunkban. Bár valószínűleg arra sem kell már sokat várnunk, hogy megjelenjen az a kütyü a motoron, ami erre figyelmeztet.
Az EBC hazai forgalmazójának weboldalán megtalálod, melyik motortípushoz milyen fékbetét, tárcsa és milyen minőségű fékfolyadék használata javasolt, és Király Laci szívesen ellát a témában további jó tanácsokkal is.
Elérhetőségeiket itt találod.
Forrás: http://www.motorinfo.hu/sporthirek/muhely/2014/04/10/mit-er-az-ero-ha-nem-uralod/#.U5N83nJ_sxA