Házilag ragasztott fékbetétet NE HASZNÁLJ!!! 1. részvágólapra másolva!
A Tesztmotor alapján
Miért kockáztatunk házilag ragasztott fékbetétekkel, amikor az életünk is múlhat rajta, és csupán pár ezer forintot spórolunk?! Olvasónk jogosan teszi fel a kérdést.
Egy motoros társunk írt nekünk egy érdekes, de leginkább fontos témát feszegető levelet. Úgy gondoltuk, hogy érdemes foglalkozni az üggyel, mert veszélyes üzemről és szerintünk teljesen felesleges és kockázatos spórolásról van benne szó. A lenti kommentekben kíváncsian várjuk a véleményeteket…
Olvasónk levelét változtatás nélkül közöljük:
Kedves Tesztmotorosok!
Olyan dolog történt velem a napokban, ami miatt elhatároztam, hogy megkereslek benneteket, és kérem a segítségeteket. Nagyon veszélyesnek tartok bármiféle szakszerűtlen beavatkozást, átalakítást és barkácsolást a motorok fékrendszerében. Az ilyesmi túlzás nélkül közveszélyes, és ezért én minden lehetőséget megragadok arra, hogy felhívjam a figyelmet a veszélyre. Alábbi gondolataimat szeretném megosztani veletek, bízva a segítő együttműködésetekben.
Már a nyolcvanas évek elején egy soros négyhengeres Yamahával motoroztam. Tudni kell, hogy akkortájt nem volt 50db japán gyártmányú motorkerékpárnál több az egész országban. Mindenki ismert mindenkit, aki ebbe a szűk közösségbe tartozott és még azt is tudtuk, hogy több száz km-re, Nyíregyházán, Sopronban vagy Szegeden, ki és milyen olajjal jár. Bár csóró gyerekként tettem szert a Pannónia P20-as után, egy ilyen, akkortájt még elérhetetlen álomnak számító motorra, de ami járt a motoromnak én mindig megadtam neki, mert a motorozás lételemem volt.
Inkább egy hónapig vártam, hogy az “elérhetetlen távolságban lévő Bécsből” valakivel hozassak egy olajszűrőt vagy fékbetétet, minthogy próbálkozzak valami autó szűrőjével vagy ragasztassak egy betétet. Valahogy a motort és a motorozást én többre tartottam annál, hogy valami kényszermegoldásba belemenjek. Esetleg valami olyanba, amit nem tudok majd megmagyarázni magamnak, ha szarul sikerül. Mert minek egy olyan cucc, amitől csak majdnem olyan a motorom, mint amilyennek én szeretem? Én olyannak szeretem, mint amiért megvettem. Ha elég lenne egy rosszabb motor, akkor nem ezért güriztem volna!
Elszálltak az évek és már csak egy 650-es Burgman-nel csapom be magam motorozás helyett, de még ebbe is az általam legjobbnak gondolt szinter fékbetétet teszem, “mert lehet, hogy csak egyszer kell majd nagyon-nagyon megállni, de hát akkor…….?!”
És mit tud megspórolni az ember egy fékbetét esetében? Egy jó cucc 10000Ft, egy valamilyen meg mondjuk a fele? És akkor ez 5000Ft, ami 10l benzin vagy 10 sör jó helyen vagy 20 sör otthon? Ezen mindig elmatekozok…
Aztán amikor már azt hittem, hogy csak az a kérdés, hogy jó legyen valami tíz rongyért vagy mindegy, hogy milyen csak öt rongy legyen, akkor jött ez, amit már egyszer a 80-as években sem értettem.
Figyeljetek!!!
Majdnem leesett a szemüvegem, amikor rátaláltam a “FÉKBETÉT HADMŰVELET” című ismeretterjesztő “szakirodalomra” az interneten. Ez valóban egy hadművelet, de az öngyilkosok stratégiai elemeit vélem felfedezni benne. Mi ez? Talán gondatlanság? Közúti veszélyhelyzet megteremtése?
Lehet, hogy túlzónak tűnnek az előbbi szavak, de én nem szívesen mennék szemben az úton egy olyan motorossal, akinek otthon lettek felragasztva a fékbetétei!
Ráadásul azok a fiúk, akik erről a csodálatos hadműveletről ódákat zengnek és teljes meggyőződéssel biztatják a többieket is arra, hogy azonnal álljanak neki fékbetétet gyártani, hát talán, még valamiféle büntető jogi fogalmat is kimeríthetnek ezzel a lelkes tanácsadással…
Utánanéztem a témának, mert érdekelt ez a fékbetét ragasztgatásos dolog, és erősen gyanítottam, hogy a fék az egy különösen kényes kérdés. Sajnos magyar nyelvű anyag alig található, de más nyelveken azért olvasható olyan információ, hogy Európában és így Magyarországon is, a jelenleg érvényes jogszabályok szerint csak olyan csere (vagyis, nem a gépjármű gyártója által eredetileg szerelt) fékbetétet szabad közúti forgalomban használni, ami TÜV vagy ECE R90 regisztrációval rendelkezik.
Ezt most még kevesen tudják és valamiért a vizsgán sem ellenőrzik, persze a rendőr sem kéri számon, de attól még van ez a szabály és nyilván ez a jövő, nem pedig a felújított fos fékbetét. Az ECE R90 egy alapvető biztonságot megkövetelő és betartató engedély és regisztráció, aminek megszerzése egy rendkívül komoly nemzetközi procedúrával jár, ezáltal ilyennel nem rendelkezhet itthon semmiféle ragasztgató vagy a filléres távol-keleti gyártó, de még a “nagymenők” közül is csak néhányan.
Természetesen én is emlékszem arra a korszakra, amikor újra futózták a lekopott gumikat és a fékbetéteket is felferodolozták TSZCS-k melléküzemágában. Rajzlapból vágtak tömítéseket a motorblokkhoz, a szimmeringeket úgy újították fel, hogy kivágtak egy pár menetet a rugójából és mosóbenzinnel meg fűtőolajjal közlekedtek az élelmes elvtársak. Ez mind kényszermegoldás volt és csak mosolygott rajtunk, egy német, osztrák vagy olasz motoros. Szinte minden kényszermegoldás eltűnt a süllyesztőbe, de ezek szerint a legveszélyesebb, ez a fékragasztósdi még tartja magát…
Kérlek benneteket Tesztmotorosok, hogy mindannyiunk érdekében írjatok erről a rémálomnak mondható témáról. Remélem, hogy a nyilvánosság bevonásával sikerül a motorosokat megóvni, ettől az életveszélyes barkácsolástól.
Üdv.:
Öreg motoros Laci
– hamarosan a mi véleményünket is olvashatjátok és egy fékszakértőt is megkérdezünk majd, de előbb a Ti reakcióitokra vagyunk kíváncsiak, amiket megírhattok itt, a hozzászólásokban:
Forrás: http://www.tesztmotor.hu/ti_irtatok/ti_irtatok_miert_gagyizunk_a_fekbetettel